Hááát, elkezdődött a visszaszámolás most, hogy beléptem a 9. hónapba. Nagyon izgalmas tényleg.
Vár az ismeretlen ismerős, a vajúdás, a szülés és az utána jövő eufória. Az eufóriás érzést várom leginkább- micsoda meglepetés ugye?:-)
A kórházi motyó kész, most lélekben készülök leginkább- és a túlhordásra is hangolom magam, hisz Csanád is majd 2 hetet ráhúzott a kiírt dátumra.
A kis hölgy szinte minden órában jelét adja, hogy ő is készülődik, ide-oda kupacolja azt a picike testét mindannyiunk nagy örömére.
Jómúltkor mondom Csaninak- vagy ahogy az oviban hívják, Csanus-hehe, hogy ma megyek a doktor bácsihoz, mert megnézi Violát a pocakomban (uh). Mire őt teljesen izgatottan, most jön ki a pocakodból, most születik meg Viola? Mindez reggel fél 7-kor.....Ha látja, hogy a kezem a hasamon van, ami ugye sokszor előfordul, akkor mindig mondogatja, "Viola-Viola, ne rugdosd a mami pocakját, mert fáj neki".
Készül nagyon a drágám a kistesóra, próbálom benne minden nap tudatosítani, hogy azért kezdetben nem igazán játszópajtás lesz, inkább egy bömbigép- mire ő, tudom-tudom mami, sokat fog sírni, de nem baj, majd én megvigasztalom-eszem a kis szívét, imádom a kisfiam!
Közben eszembe jutott, hogy a karácsonyunkról nem is írtam igazán. Sajnos eléggé betegesen telt, előzményként volt influenza-Csani részéről, mi szerencsére oltva vagyunk, így csak a szele csapott meg minket, de nem lettünk igazán betegek, meg egy kis arcüreg és mandulagyulladás, egyik se volt vészes, de azért pár hét szobafogság kijutott sajna. Szilveszterre én is lerobbantam hörgőgyulladással-amit csak antibióval tudtam kikúrálni. De alapvetően szép ünnepünk volt hármasban és aztán a családdal is.
Ez egy önkioldós kép...hmmm, látszik is, Csani rendkívül fotogén rajta, de kb. ez az egyetlen értékelhető családi képünk:
Idén már nagyobb sikere volt a csillagszórónak, mint tavaly:
És az egyik kedvenc ajándékával:
Tegnap pedig tartottunk még egy pocakfotózást, itt vannak a kedvenceim:
Az utolsó a kopaszi gáton készült, az egyik kedvenc helyünk, ahova szinte minden hétvégén kiruccanunk, mert autóval csak negyed óra. Tegnap hihetlen gyönyörű volt az idő. Csak, hogy szemléltessem, ezek a képek a múlt héten készültek ugyanott.
Scrap ügyben úgy állok, hogy alakulóban van egy pocakosnapló, amivel majd, ha kijöttünk a kórházból Violával, akkor fogok végezni, mert úgy lesz teljes.
Valamint elkezdtem szemezgetni a Ps-t, hááááát, a hagyományos scrap egyenlőre könnyebbnek tűnik, de mivel hosszú távra tervezek, ezért mindenképpen szeretnék tanulni és hála Jucának, szerintem menni fog.
Köszönöm,. hogy benéztél, szép hetet kívánok!