Huh, ma nagyon érzelemdús napunk van, hisz reggel voltunk ultrahangon, ahol a nagyrabecsült szonográfus úr szerint (Győrfi Mátyás) 150%, hogy kicsi lány lapul a pocakomban....Ettől a hírtől majd kiugrunk a bőrünkből Csabival, hisz titkon reméltünk, hogy Isten a csodálatos kisfiúnk után egy kislánnyal is megajándékoz minket, úgy legyen. Sokat mocorog a kis drága már és én is gömbölyödök, de hát ez így van rendjén. És ez talán megmagyarázná azt is, hogy miért vannak még mindig émelygős napjaim így a 20. hét környékén. Csanival is rosszul voltam, de nem ennyire és nem ilyen sokáig. Ez jót tesz a súlyomnak, mert nem hízom legalább;-P
.
Úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van vele, méretek tökéletesek.
Lányos scraphozzávalók és turkálóboltok babaruhaszekciói reszkessetek!!!:-D
Csanikám elkezdte az ovit és nagy-nagy sikere van nála. Az első pár nap voltak kis pityergések, de most már örömmel jár és a betegségek is elkerültek eddig. Kenyéren és vízen él, hát eddig is kb 5 ételt evett meg, de az oviban semmmmmit nem hajlandó, ez ő, ilyennek szeretjük.
Éjjel fel-fel kel, ami nála sose volt korábban, de nyilván valahogy fel kell a kis lelkének dolgoznia ezt a nagy változást az életében....és a tesóról még nem is beszéltem. Mert bár nagyon várja, hogy milyen jó lesz vele játszani, de hát ez még egy jó kis sztori lesz.
Scrap: hmmm, már nem is emlékszem, mikor csináltam utoljára érdemben...de talán a scrap táborban. Annnnnyi ötletem és hozzávalóm van pedig, csak valami mégis hiányzik, asszem az energia. Próbálom magam utolérni a házimunkával, hisz gyakorlatilag egész nyáron feküdtem a folyamatos rosszullét miatt és bizony van pótolnivaló rendesen.
Látom, hogy az lesz, hogy majd a borongós októberi-novemberi napokon nagy bögre tea és illatos gyertya mellett mint a güzü alkotok, legalábbis ezt remélem.:-)
És természetesen a kis blogomat is igyekszem gyakrabban ápolgatni.
Sok kedves fotónk is van, szeretnék majd párat megmutatni, ha még ilyen kezdetleges digiben is.
Köszi, hogy benéztél, további szép hetet!