Hááát, elkezdődött a visszaszámolás most, hogy beléptem a 9. hónapba. Nagyon izgalmas tényleg.
Vár az ismeretlen ismerős, a vajúdás, a szülés és az utána jövő eufória. Az eufóriás érzést várom leginkább- micsoda meglepetés ugye?:-)
A kórházi motyó kész, most lélekben készülök leginkább- és a túlhordásra is hangolom magam, hisz Csanád is majd 2 hetet ráhúzott a kiírt dátumra.
A kis hölgy szinte minden órában jelét adja, hogy ő is készülődik, ide-oda kupacolja azt a picike testét mindannyiunk nagy örömére.
Jómúltkor mondom Csaninak- vagy ahogy az oviban hívják, Csanus-hehe, hogy ma megyek a doktor bácsihoz, mert megnézi Violát a pocakomban (uh). Mire őt teljesen izgatottan, most jön ki a pocakodból, most születik meg Viola? Mindez reggel fél 7-kor.....Ha látja, hogy a kezem a hasamon van, ami ugye sokszor előfordul, akkor mindig mondogatja, "Viola-Viola, ne rugdosd a mami pocakját, mert fáj neki".
Készül nagyon a drágám a kistesóra, próbálom benne minden nap tudatosítani, hogy azért kezdetben nem igazán játszópajtás lesz, inkább egy bömbigép- mire ő, tudom-tudom mami, sokat fog sírni, de nem baj, majd én megvigasztalom-eszem a kis szívét, imádom a kisfiam!
Közben eszembe jutott, hogy a karácsonyunkról nem is írtam igazán. Sajnos eléggé betegesen telt, előzményként volt influenza-Csani részéről, mi szerencsére oltva vagyunk, így csak a szele csapott meg minket, de nem lettünk igazán betegek, meg egy kis arcüreg és mandulagyulladás, egyik se volt vészes, de azért pár hét szobafogság kijutott sajna. Szilveszterre én is lerobbantam hörgőgyulladással-amit csak antibióval tudtam kikúrálni. De alapvetően szép ünnepünk volt hármasban és aztán a családdal is.
Ez egy önkioldós kép...hmmm, látszik is, Csani rendkívül fotogén rajta, de kb. ez az egyetlen értékelhető családi képünk:
Idén már nagyobb sikere volt a csillagszórónak, mint tavaly:
És az egyik kedvenc ajándékával:
Tegnap pedig tartottunk még egy pocakfotózást, itt vannak a kedvenceim:
Scrap ügyben úgy állok, hogy alakulóban van egy pocakosnapló, amivel majd, ha kijöttünk a kórházból Violával, akkor fogok végezni, mert úgy lesz teljes.
Valamint elkezdtem szemezgetni a Ps-t, hááááát, a hagyományos scrap egyenlőre könnyebbnek tűnik, de mivel hosszú távra tervezek, ezért mindenképpen szeretnék tanulni és hála Jucának, szerintem menni fog.
Köszönöm,. hogy benéztél, szép hetet kívánok!
8 megjegyzés:
Szuper volt végig olvasni!!!! Annyira izgatott ez az időszak, Csani pedig egy tünemény, ahogy a kis tesót várja... A pocakos fotók imádni valóak! :)
A ps nem egy ördöngősség, ne félj tőle ;P
Nagyon szépek vagytok, igazán jól áll neked a pocak! De mekkora pocak... :)
Édes, hogy Csani ilyen kis türelmes! Vigyázzatok magatokra! Kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy terveztétek!
Nagyon szépek a pocis képek és milyen csalóka, képeken sokkal nagyobbnak tűnik, mint élőben. Kíváncsi leszek rá hogy vajon ez a túlhordás ilyen alkati dolog-e vagy Viola jön időre. Mindenesetre izgis időszak, pihenj sokat, drukkolunk nagyon!
De gyönyörűűűű vagy :)))
de jó volt olvasni egy kicsit rólatok :) imádnivalók a pocakos fotóid, és Csani is milyen édes, ahogy a kis tesóra készül :) Minden jót kívánok nektek! :)
Azok a fekete-fehér fotók nagyon ott vannak! Szépek vagytok!
sok sikert, remélem simán, problémamentesen megy majd minden.
A fekete fehér fotó a pocakról és Csaniról fantaszikus.
Nekem nagyon tetszik a karacsonyos csaladi foto is. Igy legalabb latszik, hogy nem beallitott kep :)
Micsoda izgalmas idoszakon mentek most at... Edes Csani, ahogy a Hugicaja erkezesere keszul, es Te nagyon jol csinalod! Minden szepet es jot kivanok Nektek!
Megjegyzés küldése